Kovácsmesterek jegyzéke
Az utóbbi évtized levéltári kutatásai teszik lehetővé, hogy közreadjuk az alkotásokkal kapcsolatban említett lakatosmesterek életútjára, munkásságára vonatkozó rövid összeállítást. A román, a gótikus és a reneszánsz kor mestereiről semmilyen adattal sem rendelkezünk, csupán egyetlen név maradt fenn, S. Fischer bécsi mesteré. A XVIII. századtól kezd megszakadni ez a zárt névtelenségi sor, a XIX. és XX. századból pedig már sikerült sok mesternevet feltárni, sőt jó részük életútját is többé-kevésbé felderíteni, bár még e másfél századra vonatkozóan sem lehetett teljesen eltüntetni a fehér foltokat.
Alpár Ede (?–1912). Két évtizeden át működött budapesti mesterként, a hazai és a nemzetközi kiállítások rendszeres résztvevője és díjazottja volt. Budapesten sok kitűnő alkotása található.
Árkay Sándor (1841–1910). Világoson született, előbb Temesváron, majd Budapesten működött. Iparművészeti tárgyai is ismertek és keresettek voltak. Magyarországon elsőként kapta meg a „cs. és kir. műlakatos” címet. Kiemelkedő munkáinak sokaságából Budapesten a New York-palota vasrácsos kapuja, a Népköztársaság útja 2., 21. és 62. sz. házak rácsai érdemelnek elsősorban említést.
Benedek Antal (1882–1953). Szegedi mester; városa több bérházának műlakatos munkáit készítette. Műhelyének sárkányos cégére figurális kompozíciós készségét bizonyítja.
Benkóczy Pál (1854–1927). Szegedi mester volt mintegy négy évtizeden át. Az Ezredéves Kiállításon bemutatott alkotásait nagyaranyéremmel díjazták.
Bieber Károly (1893). Budapesten született, Munkácsy-díjas iparművész. 1908–1911 között nagybátyjánál, Szultzberger Józsefnél tanulta a műlakatosságot. 1913–14-ben Bécsben, majd Berlinben dolgozott, 1918-ban önállósította magát, és Budapesten fél évszázadon át vezette műhelyét. KiálIításokon több arany- és ezüstérmet nyert.
Bille János (1894–1945). Szegedi mester, a Fogadalmi-templom kapuinak díszvasalása és sok bérház műlakatos munkája fűződik nevéhez.
Bíró Antal (1858–1914). Előbb bécsi mester, majd 1889-ben Budapesten kapott iparjogot. Megkapta a „cs. és kir. műlakatos” címet. Az Ezredéves Kiállításon rézből kovácsolt, magyaros bútorvasalásokért nagy aranyéremmel tüntették ki. A bécsi Burg egyik kupolával fedett épületének művészi kivitelű záradékrácsaiért az arany érdemkereszttel tüntették ki.
Bizse János (1884–1968). 1899-ben szabadult fel mint műlakatos segéd, utána osztrák, német és francia mestereknél dolgozott egy évtizeden át. 1909-ben Pécsett telepedett le és nyitott műhelyt. A pécsi temetőkápolna Hősök kapujának figurális kompozíciója, az egykori vármegyeháza neobarokk nagy kapuja, az orosházi Balassa János Diákotthon oroszlános kilincsei stb. fűződnek nevéhez. Az 1950-es évek közepétől a pécsi művészeti gimnáziumban a vaskovácsolást oktatta.
Brinckmann Ferenc (1757–1842). Vesztfáliából érkezett Pestre 1787-ben mint vándorló mesterlegény, 1789-ben vették fel a céhbe. Munkásságának nagy része a késő barokk és a korai klasszicizmus időszakára esett, mert életének utolsó másfél évtizedében már nem folytatta mesterségét.
Bründl Vince (?–I841). Cseh földről érkezett hazánkba, 1829-ben kapta meg a pesti polgárjogot. Lényegesen korábban vehették fel a céhbe, mert az 1817-ben felépült lipótvárosi ideiglenes plébániatemplomnak minden lakatosmunkáját ő végezte.
Buchner Géza (XIX/XX. sz.). A XX. század fordulója körüli évtizedek ismert kassai műlakatosa volt, szecessziós munkáiban gyakran a neobarokk-klasszicizáló motívumokat alkalmazta.
Cikória Miklós (XVIII. sz.). Ferences vasműves fráter, a XVIII. században működött a pesti kolostor műhelyében. A Fő u. 41. sz. templom díszes rácsai fűződnek nevéhez.
Demeter Testvérek, miskolci lakatosüzem. 1905-ben alapította Demeter Dezső és Demeter László. Miskolc és környéke nagyobb középületeinek (a Zenepalota egy részének, Hitelbank, lillafüredi Palota Szálló stb.) műlakatos munkáit készítették, az 1924. évi miskolci és nyíregyházi ipari kiállításon aranyéremmel tüntették ki őket.
Demjén Ágoston (XIX/XX. sz.). A múlt század utolsó harmadában és a századelőn működött Kolozsváron. Az Országos Iparegyesülettől 1881-ben az elsők között kapta meg az ezüst díszérmet.
Dlauchy Ferenc (1786–1859). A csehországi Benatkyban született, onnan került Pestre, 1814-ben lett céhes mesterré, és 1825-ben kapta meg a pesti polgárjogot. Sok pesti bérház, a régi pesti Vigadó lakatos- és műlakatosmunkái fűződnek nevéhez. Szoros kapcsolat fűzte Pollack Mihályhoz, a magyar klasszicizmus kiemelkedő építészéhez, aki Tolna megyei építkezéseinél is foglalkoztatta.
Dobrolán József (XVIII/XIX. sz.). Keszthelyi lakatosmester, a XVIII. század utolsó és a XIX. század első negyedében működött.
Dubler Ferenc (XVIII. sz.). Jászberényi lakatosmester a XVIII. század második felében.
Farkas Gyula (1850–1942). 1885–1920-ig működött budapesti mesterként. Iparművészeti tárgyain kívül sok jelentős lakatosmunkája van Budapesten. A szakmai életben élénk tevékenységet fejtett ki.
Fazola Henrik (1730 k. –1779). Würzburgból költözött Egerbe 1758-ban, ekkor kapott megbízást az akkor épülő vármegyeháza lakatosmunkáinak elvégzésére. Főművét, a két vasrácsos kaput és a bejárati kapu fölötti félköríves betétrácsot 1761-ig készítette el. Ezután Egerben, majd az egyházmegye és a püspöki uradalom területén végzett különféle művészi és mesterségbeli munkákat. A Bükk és a Mátra hegységekben vasérc után kutatott, több helyen talált is. 1771/72-ben felépítette az ómassai nagyolvasztót és a hámori vasverő üzemeit. Ekkor egri műhelyét megszüntette, a gyártelepre költözött, és a továbbiakban már nem működött művész-Iakatosként.
Fazola Lénárd (1737–1805). Bátyja, Henrik hívására 1768-ban költözött Egerbe. Az Érseki palota erkélye és kapuja, a Érsek-kert (ma Népkert) nagykapuja, az egri Líceum erkélyrácsa, csillagvizsgálójának feljáróján az ajtórács mellett sok más, de inkább már csak a mesterség színvonalán álló munkát végzett a püspöki uradalom és az egyházmegye egyházi épületein. Munkái a hazai barokk vasművességben nem érik el bátyja alkotásainak színvonalát.
Fejős Ferenc (1866–1944). Szegedi mester, főleg szecessziós munkái ismertek Szegeden. Sárkányos cégére magas fokú technikai tudásról tanúskodik.
Fekete Pál (1873–1908). A fiatalon elhunyt szegedi születésű és ugyanott működő mester legkiválóbb alkotása a szegedi Reök-palota művészi kovácsolású lépcsőrácsa. A szülei sírjára készített kerítés és lakatosműhelyének cégére (ez utóbbi a Móra Ferenc Múzeumban) ugyancsak vérbő szecessziós vasmunka.
Fischer, Sigismundus (XV. sz.). Bécsi lakatosmester a XV. század második felében. A pozsonyi dóm elpusztult szentségházának fennmaradt kovácsoltvas ajtaját készítette.
Fizély Károly (XIX/XX. sz.). Selmecbányán működő műlakatos a XIX. sz. utolsó negyedében és a XX. század elején. 1896-ban a Millenniumi Kiállításon szerepelt tárgyaival, amelyekért kiállítási éremmel tüntették ki.
Flügl József (1761–1823). Német származású, de már Pesten született lakatos. Feltehetően apjánál, Flügl Györgynél tanulta a lakatosmesterséget. 1795-ben lett céhes mesterré.
Forreider József (1870–1940 k.). Komáromban született, ott is volt tanonc, majd Jungfer Gyula műhelyében helyezkedett el, ahol a magas színvonalú műlakatosság elsajátítására nyílt alkalma. Utána Páder Nándor és Lepter János műhelyében előmunkásként, majd 1895-ben Schulz és Holdefleiss berlini vasművesek műhelyében dolgozott. 1899-ben önállósította magát Budapesten. Egyik vezetője volt az 1901-től 1915-ig fennálló Forreider és Schiller cégnek, amelyet a kor legismertebb műlakatos üzemei között tartottak számon. 1901-től számos aranyérmet nyert, és műlakatosként 1925-ben elsőként lett aranykoszorús mester.
Fölkel István (1885–1950 k.). Kőbányai mester, apjánál tanulta a lakatosmesterséget, és 1904-ben szabadult fel. 1919-ben vette át apja üzemének vezetését. Említést érdemelnek a Hadtörténeti Múzeum épületére készített, de a II. világháborúban elpusztult műlakatos munkái.
Főző József (XIX/XX. sz.). A XIX. század utolsó harmadában és a századelőn Sátoraljaújhelyen működő műlakatos. A Millenniumi Kiállításon bemutatott tárgyaiért kiállítási érmet kapott.
Galambos Jenő (1881–1939). Budapesti mester, 1907-ben önállósította magát, előtte öt éven át állami ösztöndíjjal külföldön tanult. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt sikerrel. Milánóban ezüstéremmel díjazták munkáit, a pécsi kiállításon 1911-ben az állami ezüstérmet kapta.
Gerő és Győry társascég műlakatos üzeme századunk első éveitől a második világháborúig terjedő időben működött. A szecesszió idején a Távol-Kelet motívumkincsével készítettek sok domborított kaput Budapesten (VIII. Baross u. 11.; VIII. Üllői út 14.; Dózsa György út 29. stb.).
Ginesser Márton (XVIII. sz.). Szentendrei lakatosmester a XVIII. század második felében.
Hajós Bálint (XIX. sz.). Előbb Újvidéken, majd 1895-től Budapesten mester. Élénk közéleti tevékenységet fejtett ki. Az 1896. évi Ezredéves Kiállításon szerepelt munkáiért kiállítási éremmel tüntették ki.
Hegner Farkas (1709–1770). A bajorországi Kilchenben született ferencrendi asztalos- és lakatosfráter különböző magyarországi rendházakban dolgozott. Nagyenyeden hunyt el.
Hentzenberger (Entzenberger), Joannes (1783 előtt–1850 után). Kolozsvári mester, 1809-ben kapta meg a polgárjogot. Kimutathatóan 1807–1850-ig működött Kolozsváron és környékén. A marosvásárhelyi Teleki Téka, a kolozsvári Toldalagi-Korda-ház, a zsibói Wesselényi-kastély és több más épület lakatosmunkáit végezte. A városkapuk óráinak javításával több ízben megbízták, pecsétet is metszett.
Hermann Béla (XX. sz.). Budapesti lakatosmester a XX. század első felében.
Hochmann József (1870–1912). Budapesti mester, 1895-ben kapta meg a mesterjogot. Több alkotását Műipari Mintalapon tették közzé. Kiemelkedő munkái Budapesten a várbeli volt Pénzügyminisztérium, a Honvéd u. 3.; Széchenyi u. 14.; József nádor tér 11.; Néphadsereg u. 7.; Népszínház u. 20. és 32. stb. műlakatos munkái.
Hoffmann, Dominicus (XVIII. sz.). Szebeni mester, a XVIII. század második felében Kolozsváron dolgozott. Ekkor készítette a Bánffy-palota műlakatos munkáit.
Hoffner Menyhért (1664–1734). Egri lakatosmester. A püspöki rezidencián már a XVIII. század második évtizedében munkálkodott, 1718–1732-ig a püspöki udvar számára ablak- és ajtórácsokat készített, 1730–32 között a demjéni római katolikus templom lakatosmunkáit végezte.
Hopfner János (1711–1771). Hoffher Menyhért fia, lakatosmester. Egerben a megyeháza építkezésénél dolgozott, a felsőtárkányi római katolikus templom vasmunkáit ő készítette, Gyöngyösön pedig Barkóczy püspök vendégfogadójának rácsai fűződnek nevéhez. Legismertebb munkája a péceli Ráday-kastély ablak- és erkélyrácsa.
Jandorek Vince (1760 k. –1825). A csehországi Jitsinből jött hazánkba, és 1804-ben vették fel a pesti német lakatos céhbe. Az Invalidusok palotáján (ma a Fővárosi Tanács) és a kiscelli egykori trinitárius kolostorban a katonai parancsnokság részére dolgozott.
Jungfer András (1752–1826). Pesten 1786-ban lett céhes mesterré, és 1791-ben kapta meg a pesti polgárjogot. Hosszabb ideig céhmester volt, és két évtizeden át Pest város tanácsának minden lakatosmunkát ő végzett a templomokon, iskolákon, tiszti szállásokon stb. Sok lakóépület műlakatos munkája fűződik nevéhez. Annak a lakatosdinasztiának az alapítója, amely másfél századon át Pest, majd Budapest sok épületének művészi kivitelű vasmunkáját készítette.
Jungfer Ferenc (1810–1875 k.). Jungfer András fia. Az ipart Pesten Renner Károlynál tanulta, és 1829-ben szabadult fel. 1845-ben lett céhes mester.
Jungfer Gyula (1841–1908). Budapesti mester. Apjánál, Jungfer Ferencnél tanulta a lakatosságot, és háromévi tanoncidő után 1856-ban szabadult fel. 1857–62-ig, majd 1863–64-ig Nyugat-Európa nagyvárosaiban dolgozott. 1866-ban kapta meg az iparjogot. Sok hazai és külföldi kiállításon vett részt, minden esetben díjat nyert; az 1900. évi párizsi és az 1904. évi saint-Iouis-i kiálIításokon a Nagydíjat kapta. Számos intézménynek, társulatnak tisztségviselője volt, sok kitüntetést nyert el. Munkássága rendkívül sokrétű, az ő kezdeményezése nyomán lendült fel a XIX. század utolsó harmadában a hazai kovácsoltvas-művesség. A fővárosi épületek jelentős vaskapuinak javát ő készítette, és műhelyében lakatos nemzedékeket nevelt fel. Alkotásai közül sokat Műipari Mintalapon adtak közre.
Kalmár István (XIX. sz.). Egri lakatosmester, műhelyét a múlt század utolsó harmadában
nyitotta meg. Ő készítette 1881-ben az egri bazilika Mária-kápolnájának szépművű vasrácsát.
Kecskeméti Antal (1870–1924). Szegedi mester a századforduló után; a városban több ház díszes lakatosmunkáját készítette, főleg szecessziós stílusban.
Kindl Ferenc (?–1906). A múlt század utolsó két évtizedében és a századelőn működő pécsi mester. A pécsi Nemzeti Színház (1895), a Takarékpénztár (1896) és több bérház kovácsoltvas-munkáit készítette. Az 1885. évi Országos Kiállításon a „kitűnő és szép munkáért” kiállítási nagyérmet kapott.
Király Imre (1885–1965 k.). Debreceni mester, 1909-ben nyitotta műhelyét. Ő készítette a város bérpalotáinak (Killer-, Alföldi-, Svetits- stb.) lakatosmunkáit, 1927-ben a Szent Anna-templom restaurálásakor a díszes kerítést és a kaput. Üzeme 1949-ben szűnt meg. A szakmai életben is jelentős szerepet vállalt.
Klein Dávid (XIX/XX. sz.). A XIX. század utolsó harmadában és a századelőn működő temesvári mester. A Millenniumi Kiállításon a „jó ízlésű munkáért” kiállítási érmet kapta.
Klonkay Gyula (1867–1941). Szombathelyi mester, 1896-ban önállósította magát. Főleg Szombathelyen találhatók munkái, a Széchenyi u. 4–6. sz. ház kovácsoltvas kapuja érdemel elsősorban említést.
id. Knauer József (XIX. sz.). Kolozsvári mester, a múlt század utolsó harmadában. Mikó Imre marosújvári kastélyának vaskapuját (1871–72) és Kolozsváron sok ház műlakatos munkáját készítette.
ifj. Knauer József (XIX/XX. sz.). A századforduló körüli évtizedek ismert kolozsvári műlakatos mestere. Az Ezredéves Kiállításon bemutatott alkotásaiért nagy aranyérmet kapott.
Knausz Gyula (1883–1951). Budapesti mester. Hochmann Józsefnél tanult, 1899-ben szabadult fel, 1911-ben önállósította magát. Kifejezetten kovácsolással formált műlakatos-munkát nem készített, de az átbújtatással (átfűzéssel) alakított rácsok utánozhatatlan mestere volt.
Kondor Lajos (XIX/XX. sz.). A XIX. század utolsó harmadában és a századelőn működő sümegi lakatosmester, a Millenniumi Kiállításon bemutatott tárgyaiért elismerő oklevélben részesült.
Kónya György (1863–1941). Szegedi mester. Budapesten Jungfer Gyulánál tanult. Műhelyét a múlt század utolsó évtizedeiben alapította. Az 1900. évi párizsi világkiállításon vasrácsos kapujával (ma a Móra Ferenc Múzeumban található) ezüstérmet nyert. Hazai kiállításokon aranyéremmel és oklevéllel tüntették ki.
Lenhardt Ignác (1780 k. –1860 k.). Budán született, 1809-ben lett a pesti német lakatos céhben mesterré. Brein Fülöp pesti építésszel állt szorosabb kapcsolatban. A múlt század közepétől azonos nevű fiával együtt tartottak fenn műhelyt.
Lepter János (1855–1934). Szepesstrázsai születésű budapesti műlakatos mester. Szepesszombatban Kuszman Jánosnál tanult, utána Eperjesen vállalt munkát, majd Bécsben dolgozott. Onnan visszatérve Svadló Ferenc üzemében művezető lett, majd 1885-ben önállósította magát, később üzemét gyárrá fejlesztette. Több munkáját
Műipari Mintalapon mutatták be. Saját tervezésű alkotásai is szép számmal vannak.
Leyritz Arpád (XIX. sz.). A XIX. század utolsó harmadában ismert temesvári műlakatos mester. 1890-ben az Országos Iparegyesület ezüst díszéremmel tüntette ki, az 1896-os Ezredéves Kiállításon nagyaranyérmet kapott.
ifj. Losonczi János (XIX/XX. sz.). Debrecenben működő műlakatos mester a századforduló után. Különösen vörösréz domborítású kapui érdemelnek figyelmet.
Ludvig Ede (1869–1930). Budapesti mester. Vágó Ignác budapesti műlakatos mesternél tanult, utána Európa nagyobb városaiban dolgozott. Párizsban 1898-ban a „Salon des Artistes”-ban kiállított tárgyaival sikert aratott, az 1900. évi párizsi és az 1904. évi saint-Iouis-i világkiállításon ezüstérmet nyert. Neve elsősorban bútorveretei miatt lett ismertté, az Iparművészeti Társulat kiállításain is főleg azokkal szerepelt, de kovácsoltvas tárgyakat szintén kiállított. Az 1920-as évektől éremkészítéssel foglalkozott.
Marton Lajos (XIX/XX. sz.). Pozsonyi műlakatos mester. Mesterségét még céhes képzés során tanulta. Műhelyét 1851-ben nyitotta meg, majd az 1880-as évektől Marton Lajos és Fia néven működött, és sok főúri palotába (Pálffy, Esterházy, Károlyi, Csáky stb.) készített művészi lakatosmunkát. Főleg Pozsonyban és környékén dolgozott. A XIX. század utolsó harmadában Jungfer Gyula mellett a legjelentősebb magyar műlakatos mester volt. Hazai és külföldi kiállításokon sikerrel szerepelt, több ízben arany- és ezüstéremmel díjazták munkáit.
Mátrai Zoltán (1872–1948). Kisgéresi születésű budapesti mester. Kassán Kukovszky Károlynál tanulta a mesterséget, 1891-ben Budapesten Jungfer Gyula műhelyében lett segéd, és ott sajátította el a vas művészi formálását. Utána mintegy három évig Berlinben és Párizsban dolgozott, 1901-ben önállósította magát. Az edelényi L’Huillier-Coburg-kastély vasrácsos kapuja igazolja művészi és mesterségbeli képességeit.
Migray József (1860 k. –1927 ?). Budapesti mester, 1900-ban nyitotta műhelyét. Az Iparművészeti Társulat kiállításain rendszeresen részt vett.
Müller Henrik (XVIII. sz.). Pesten született, céhes mesterré válásának időpontját nem ismerjük. A pesti polgárjogot 1781. május 30-án kapta meg. Jelentős a pesti görög templomban végzett munkája.
Müller József (1781–1829). A morvaországi Tautschausenből került Pestre, és 1808-ban vették fel a pesti német lakatos céhbe mesternek.
Nagy Gyula (XIX/XX. sz.). Budapesti mester. Apjánál tanulta a lakatosmesterséget, majd Jungfer Gyula, Schwartz Antal, Ludvig Ede jeles műlakatosoknál dolgozott segédként. Apja halála után, 1915-ben vette át annak 1886 óta működő üzemét.
Nyiry Béla (XX. sz.). Miskolci mester a század első felében. A miskolci Zenepalota dísztermének vörösréz rácsai, a kassai volt hadtestparancsnokság épületének szecessziós
rácsai és a debreceni volt Hangya-ház stb. műlakatos munkái fűződnek nevéhez.
Olhauser József (XVIII/XIX. sz.). Szentendrei lakatosmester a XVIII. század második felében és a XIX. század elején.
Páder Nándor (1850 k. –1912). Révkomáromi születésű budapesti műlakatos mester. Az Országos Iparegyesület 1888-ban ezüst díszéremmel tüntette ki, az 1896-os Millenniumi és az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Néhány évig a lakatos ipartestület alelnöke volt. Több munkáját mutatták be Műipari Mintalapon.
Papp Gusztáv (1884–1939). Szombathelyi mester. 1898–1901-ig id. Burger Ferenc lakatosmesternél Jánosházán tanult, 1909-ben önállósította magát. Szombathelyen és környékén végzett jelentős műlakatos munkát, melyért az I. osztályú aranyéremmel és a kereskedelemügyi miniszter oklevelével tüntették ki. Ő készítette a szombathelyi kórház vaskapuját 1928-ban.
Pick Ede (1852–1938). Látrányban született budapesti mester. 1867-ben Guttmann József pesti lakatosmesterhez került tanoncnak. 1879-ben mestere meghalt, ekkor műhelyét átvette, és önállósította magát. Sok állami és fővárosi munkát végzett, kiemelkedőek Budapesten az V. Akadémia u. 3. sz. ház kovácsoltvas kapuja és erkélyrácsai, az Alkotmány u. 25. kapuja stb. Nemzetközi és hazai kiállításokon több aranyérmet nyert.
Piros Béla (1862–1916). Debreceni mester. Négyévi tanoncidő után 1880-ban szabadult fel Klemm Lajos debreceni lakatosmesternél. Jungfer Gyula és Vágó Ignác budapesti, majd Valerian Gillar bécsi és Peter Klöbl müncheni mestereknél szerzett műlakatos gyakorlatot. 1889-ben önállósította magát. A Millenniumi Kiállításon sikerrel szerepelt, és kiállítási éremmel tüntették ki. Az ott bemutatott alkotása és műhelyének cégére a debreceni Déri Múzeumban található. Debrecenben sok lakóház műlakatos munkája fűződik nevéhez.
Posta István (sz. 1895). Debreceni születésű és ott működő lakatosmester. 1908–1912-ig Pintér Simon debreceni lakatosmesternél töltötte tanoncidejét, Jungfer Gyula és Piros Béla üzemében segéd volt, 1929–1972-ig önálló mesterként dolgozott. Munkái közül kiemelkednek a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem aulájának világítótestei és a betétes erkélyrácsok, a Kossuth utcai református templom részére készült csillárok, falikarok és ajtóveretek, a nyírábrányi római katolikus templom szentélyrekesztőrácsa stb.
Pügl Ignác (XVIII. sz.). Budai mester a XVIII. század második felében. 1747-ben mint lakatosmester kapott polgárjogot, így mesterré válását az 1740-es évekre tehetjük. Neve alapján német származásúnak véljük. Egyetlen azonosított munkáját, a budapesti Batthyány téren álló Szent Anna-templom Szent Sír-kápolnájának rácsát ismerjük.
Reiszmann Márton (XIX/XX. sz.). A századelőn Kecskeméten működő műlakatos mester. Több szecessziós vaskapuját ismerjük.
Rekalain Jeremiás (1711–1757). Bambergi születésű ferences fráter, különböző magyarországi rendházakban dolgozott. Szilágysomlyón hunyt el.
Renner Károly (1795 k. –1850 k.). Székesfehérvári születésű pesti lakatosmester. Apjánál tanulta a mesterséget, Német-, Francia- és Oroszországban töltötte vándoridejét, 1823-ban lett céhes mesterré. Alcsúton József nádor kastélya parkjának rácsos kapuját, Pesten sok ház épület- és műlakatos munkáját, továbbá cégéreket (pl. Vadászkürt fogadó) is készített.
Sárváry János (1867–1937). Rákoscsabai születésű budapesti műlakatos mester. Münchenben tanult, 1894-ben önállósította magát. Az Országos Magyar Iparművészeti
Társulat karácsonyi kiállításain rendszeresen részt vett. Néhány munkáját Műipari Mintalapon is közzétették. Már korai munkája – a Budapest Rákóczi út 80. sz. ház vaskapuja – nagy szakmai felkészültségét bizonyítja.
Schima A. Bandi (1882–1959). Aradon tanult, majd berlini lakatosműhelyekben dolgozott, és ott végezte el az Iparművészeti Főiskolát is. Győrben a nádorvárosi református templom vasból kovácsolt feszülete e műfaj egyik legkiválóbb alkotása. 1932-ben aranykoszorús mester lett.
Schmelhegger Mátyás (1788–1879). Győrben született, feltehetően vándorlegényként került Budára, ahol a XIX. század elején telepedett le. 1819-től tudunk budavári műhelyéről, 1824-ben kapta meg a budai polgárjogot. A budai várnegyed sok lakóépületének díszes rácsát készítette.
Schmelhegger Nándor (1836–1912). Budapesti mester. Apjánál, Schmelhegger Mátyásnál tanulta a lakatosságot, majd 1867-ben önállósította magát. Pesten és Budán egyaránt dolgozott. A szakmai életben nagy szerepet játszott, az Ipartestületnek alelnöke, majd díszelnöke volt.
Schwartz Antal (1840–1906). Budapesti mester. Pesten született, Zettner Edénél tanulta a műlakatosságot, és 1858-ban szabadult fel, 1873-ban önállósította magát. Üzemében számos műalkotás készült.
Schwarz Farkas (1767–1830 k.). Pesti születésű és ott működő mester. Apjánál tanult, 1797-ben vették fel a pesti német lakatos céhbe, amelynek hosszú időn át főcéhmestere volt. A már lebontott Német Színház összes lakatosmunkáját ő készítette. Apja feltehetően az a Schwarz János lakatosmester volt, aki Augsburgból települt hazánkba, és 1774-ben kapta meg a pesti polgárjogot.
id. Selner Ferenc (1760–1830 k.). A csehországi Wienebergből feltehetően vándorlás során érkezett Pestre, és 1786-ban vették fel a Pesti Magyar Lakatos és Sarkantyús Céhbe. Éveken át főcéhmester volt.
ifj. Selner Ferenc (1782–1856). Pesti születésű és ott működő mester. Apjánál tanulta a lakatosságot, és 1809-ben lett céhes mesterré. Több, azóta már lebontott palotának a rácsait készítette.
Sima Sándor (1894–1968). Budapesten született, a Gerő és Győry műlakatos cégnél töltötte tanoncidejét, és 1913-ban szabadult fel. 1922-ben önállósította magát Budapesten. 1932-ben ezüst-, 1937-ben aranykoszorús mester lett. Több hazai és nemzetközi kiállításon vett részt, és számos díjat nyert.
id. Sóty Zoltán (1884–1969). Budapesti mester, Tarnaerken született. A műlakatosságot
Sárváry Jánosnál tanulta, 1903-ban szabadult, és 1908-ban önállósította magát. 1925-ben ezüstkoszorús mester lett, 1939-ben az Ipartestületek Országos Szövetségének nagyválasztmánya céhmesteri oklevéllel tüntette ki. Iparművészeti tárgyakat is készített, ezek egy részét a jászberényi Jász Múzeumra hagyta.
Spielmann Péter (1800–1862). Bécsben született, valószínűleg vándorlegényként került Budára, ahol a polgárjogot 1829-ben kapta meg. A XIX. század közepén céhmester volt, és nyolc-tíz legénnyel dolgozott. Munkásságát főleg Budán tudjuk nyomon követni.
Stoll Béla (XIX/XX. sz.). A múlt század utolsó évtizedétől az 1920-as évekig működött Aradon. Az aradi vértanúk emlékművének vasrácsára kiírt tervpályázat (1894) első és második díját – építészeket is megelőzve – ő nyerte, majd kivitelezését is megkapta. Mint jeles műlakatos ismert. Nevéhez fűződik az aradi és csíkszeredai törvényszék, a kassai ítélőtábla, az újvidéki takarékpénztár, sok lakóház és iskola lakatosmunkája.
Szultzberger József (1858 k.–1916). Budapesti mester. Wohlfahrt Ferencnél, a XIX. század közepétől ismert vízivárosi lakatosmesternél tanult. Műhelyét 1888-ban nyitotta meg. Schulek János és Möller István építészek számos felvidéki kastély lakatosmunkáit vele készíttették. Budán a Pálya u. 2. sz. ház szecessziós kerítése és kapuja bizonyítja munkássága színvonalát. Halála után műhelyét tanítványa és unokaöccse, Bieber Károly vette át.
Teichner Ádám (1876–1935). Budapesti mester, 1893-ban szabadult fel, és azután mintegy tíz éven át Svájcban, Németországban és Franciaországban dolgozott. 1904-ben önállósította magát. Iparművészeti tárgyakat is készített. Budapesten és vidéken, például Debrecenben is dolgozott. 1925-ben ezüstkoszorús mester lett.
Tiringer Ferenc (1875–1947). Kecskeméti mester. Előbb gépészkovács szakmát tanult, majd 1894-től Jungfer Gyulánál helyezkedett el, és ott sajátította el a műlakatos mesterséget. 1896–1904-ig külföldön dolgozott, 1907-ben Kecskeméten nyitott műhelyt, és négy évtizeden át folytatta mesterségét. 1925-ben az ezüst-, 1928-ban az aranykoszorús mester címet kapta. Különösen szép munkája Kecskeméten a volt ferences templom kovácsoltvas kapuja.
Tóth Károly (1872–1940 k.). Törökszentmiklóson tanulta a lakatosmesterséget, majd segédként Jungfer Gyula műhelyében dolgozott. 1895-ben önállósította magát Törökszentmiklóson, és 1900-ban költözött Kiskunfélegyházára. A következő évben Párizsban művészi kivitelű tárgyaival nagydíjat nyert, 1897-ben Nizzában aranyéremmel jutalmazták munkáit, 1937-ben ezüstkoszorús mester lett.
Ungvári István (?–1827). Kolozsváron 1799–1802-ig a Református Kollégium műlakatos munkáit végezte, 1805-től a Toldalagi-Korda-házhoz ablakrácsokat, zárakat készített.
Vágó Ignác (1843–1908 k.). Budapesti mester. Jászapátiban született, Dornhauser Márton pesti mesternél tanult, és négyévi tanoncidő után 1861-ben szabadult fel. 1875-ben kapta meg az iparjogot. Ő készítette az Iparművészeti Múzeum és sok palota műlakatos munkáit. Iparművészeti tárgyai keresettek voltak.
Wachter Antal (1860–1920 k.). Móri születésű budapesti mester. Mint műlakatossegéd több mint fél évtizedet Párizsban és Bécsben dolgozott. 1897-ben önállósította magát. Magas színvonalú munkáiért több hazai és külföldi elismerésben részesült.
Zachár Ferenc (XIX/XX. sz.). Egri mester a XX. század első harmadában. Sok egri ház kovácsoltvas munkáját készítette.