A kovácsolás ágazatai
A kovácsolás alapismerete magában foglalja a kovácsolást, mint melegalakítást, a kovácsolás célját, fontosságát, feltételeit, nyersanyagait, a kovácsolás hatását, a szemcsefinomítás és a szálirány fontosságát, az átkovácsolás célját, valamint a kiinduló méret kiszámításának folyamatát.
Kovácsoláson olyan megmunkálási műveletet értünk, amikor az anyagot meleg állapotban ütésekkel vagy nyomóerővel alakítjuk. Kovácsoláskor a melegen alakító szerszám végsebessége 1-2 m/s. Az 1 m/s-nál kisebb sebességgel végzett alakítást sajtolásnak vagy sajtolókovácsolásnak nevezzük: Bármely sebesség mellett is az alakításunk csak akkor lehet sikeres, ha az alakítandó anyag megfelelő képlékenységű.
A képlékeny anyag mélyreható alakváltozást bír el törés és szakadás nélkül. A képlékenység ellentéte a ridegség. Képlékeny az az anyag, amelynél ütés vagy nyomás hatására a molekulák úgy csúsznak el egymáson, hogy a kohéziós erő továbbra is megmarad. Pl. az öntöttvas még fölhevítve sem bírja el az ütéseket, mert erő hatására széttörik. Az acélok nagy része még hideg állapotban is jelentékeny képlékenységű. A képlékenység általában növelhető, ha az alakítást zárt szerszámban végezzük. Ilyenkor azonban az alakításhoz lényegesen nagyobb erőre van szükség. A kovácsolhatóságot a gyakorlatban általában a kellő hőfokra való hevítéssel fokozzuk.
A kovácsolás technológiai eljárásai a kovácsdarabokkal szemben támasztott igényeknek megfelelően fejlődtek ki.
A mai kovácsipar általában két alapvető technológiai ágazatra, a szabadalakító és a süllyesztékes kovácsolásra osztható.
Szabadalakító kovácsolás
A szabadalakító kovácsolás a melegalakításnak az a módja, amelynél az alakítandó anyag az ütés irányára merőleges irányban ellenállásra egyáltalán nem talál, illetve az ellenállás csak egy irányban hat. A szabadalakító kovácsolás leggyakoribb módja a sima üllőpárok között végzett nyújtó, zömítő vagy alakos kovácsolás. Itt az anyag az ütés irányára merőlegesen minden irányban szabadon elmozdulhat, alakulhat.
A szabadalakító kovácsolás körébe tartozik a nyerges vagy ovális üllőpárban végzett nyújtókovácsolás. Ilyenkor az anyag az ütésre merőleges irányban részben akadályozva van a szélesedésben. E nyújtóműveletnél a nem akadályozott, ún. nyújtási irányban nagyobb a fajlagos (egy ütésre eső) hosszabbodás. Ennek megfelelően azonban a nagyobb hosszabbodáshoz nagyobb ütőerőre is szükség van. A szabadalakító kovácsolás közé lehet sorolni a legkorszerűbb finomkovácsoló (ún. programvezérlésű) gépek sima és lépcsős nyújtó kovácsolását is.
Süllyesztékes kovácsolás
A süllyesztékes kovácsolás a melegalakításnak az a módja, amikor az anyag szabad szélesedésének akadályozásával egy meghatározott üreg kitöltésére kényszerül. A süllyesztékes kovácsolás egyik gyakorlati módja az alakos kovácsdarabnak két szerszámfél (ún. süllyeszték) segítségével való alakítása. A két félszerszám alkotja a kovácsdarab negatív alakját. A szerszámfelek közé helyezett nyersanyag az üregfalak által terjeszkedésében akadályozva, kitölti a süllyeszték üregeit. A két szerszámfél között ilyenkor ún. sorja fut ki, amely ezt a részt kitöltve elősegíti az alakos üreg jó kitöltését. Kézi kovácsoláskor csak egyszerű darabokat kovácsolunk süllyesztékben, ekkor is leginkább az egyrészes süllyesztékeket alkalmazzuk.
A melegalakító és a süllyesztékes kovácsolás feladata, hogy a fejlődő ipar és gépgyártás követelményeinek megfelelő alak- és mérethű darabokat állítson elő egyedi, ill. sorozatgyártással úgy, hogy a veszteségek a legminimálisabb értékűek legyenek. E megállapítás tükrözi a kovácsolás fontosságát a vas- és a fémipar keretén belül, meghatározza szerepét az anyag mechanikai tulajdonságainak megváltoztatása szempontjából.