Díszműkovácsolás

Jancsó Gergely díszműkovács iparművész oldalai

A kovácsiparban használatos acélanyagok


Az acél természetét, a különböző célokra történő használhatóságát a kisebb vagy nagyobb széntartalom határozza meg. A szén mennyiségétőI függ keménysége, rugalmassága, hegeszthetősége, olvaszthatóságának hőfoka, önthetősége. Felhasználásuk szerint megkülönböztetünk szerkezeti és szerszámacélokat. Széntartalmuk különböző (0,1–1,7% C-tartalom).

A kovácsmesternek ismernie kell az acél széntartalmát. Meg kell tudnia állapítani, hogy milyen széntartalmú acéllal van dolga, hogy milyen egyéb anyagokat tartalmaz még a munkadarab. Ez azért szükséges, hogy könnyen ki tudja választani magának a különböző célokra legmegfelelőbb anyagokat.

A gyakorlott kovács sok esetben már egyszerű rátekintéssel is megmondja a darab hozzávetőleges összetételét.

A lágyacél színe a megreszelt felületen szürkés-kékes, kissé tompa fényű. Az edzhető acél simára reszelt felülete világosabb színű, mint a lágyacélé és kissé sárgásabb, fénye erősebb.

A Magyar Szabványügyi Hivatal a vas- és az acélfajtákat szabványosította és szabványos jelzéssel látta el. A Magyar Szabványok (MSZ) az anyag tulajdonságai alapján határozzák meg az egyes szabványos jelöléseket.
A kevésbé igénybe vett kovácsolt darabok készítéséhez az „A0” jelű, fokozott igénybevételekhez pedig az A34; A42; A50; A60; A70 jelűek alkalmasak. A számcsoport az acél szavatolt legkisebb szakítószilárdságát jelenti. Az „A0” jelű acéloknál a szakítószilárdságot nem szavatolják.

Szerszámacél. A kovácsipar az edzhető acélok közül a 0,45–1,5% széntartalmú szerszámacélokat csaknem kizárólag szerszámkészítésre használja. Az acélt erre alkalmassá az a tulajdonsága teszi, hogy melegen kovácsolható, és edzéssel nagymértékben keménnyé tehető. A szerszámacélt leginkább elektromos kemencékben vagy tégelyekben állítják elő.

A szerszámacélok két nagy csoportra oszthatók:
– szénacélokra;
– ötvözött acélokra.

Ötvözetlen szerszámacél

A szénacélok között csaknem minden szerszámhoz megtaláljuk a legmegfelelőbb összetételűt. A szénacélok előnyei, hogy kovácsolásuk, hőkezelésük egyszerű, túlhevítésre nem nagyon érzékenyek, és olcsók. Hátrányuk hogy 20 mm-nél nagyobb keresztmetszetű tárgyak nem edződnek át teljes keresztmetszetben, 200 C-fok felett megeresztődnek, edzési keménységükből veszítenek.

Szabványos jelölésük, amit az MSZ 4354 tartalmaz, a következő: S7, S8, S10, S11 stb., ahol „S” a szerszámacél jelölése, az utána következő szám pedig a széntartalom tizedszázalékát jelenti. A szénacélok csak olyan szerszámok készítésére alkalmasak, amelyektől nagyobb teljesítményt nem várunk, pl. kézilyukasztó, lakatosvágó, tűzifogó, véső, kalapács stb.

Ötvözött szerszámacélok

Az ötvözött szerszámacélok a szénacéloktól abban különböznek, hogy a szénen kívül más egyéb ötvöző anyagot is tartalmaznak; ilyen a nikkel, a króm, a molibdén, a vanádium, a kobalt, a wolfram stb. Ezzel tulajdonságaik lényegesen megváltoznak. Nagyobb teljesítményt elérni csak ötvözött acélokkal lehet. Ezt ama tulajdonságuknál fogva érik el, hogy rendkívül kemények, és magasabb hőfokon, kb. 500 C-fokon is éltartók. Ez nagy előnyt jelent.

Vastagabb tárgyak egész tömegükben átedződnek, alaktartósságuk nagy. Elnevezésüket rendszerint a bennük levő ötvözőanyagoktól kapják, pl. krómacél, nikkelacél, króm-nikkel acél, vanádiumacél stb. Az ötvözött szerszámacélokat három szabványlap ismerteti:

Gyorsacél (Rapid):

R 1, R 2, R 3, R 4, R 5 …………………………………….MSZ 4351

Wolfram ötvözésű szerszámacél:

W 1, W 2, W 3 ………….. W 10 …………………………MSZ 4352

Króm szerszámacél:

K 1, K 2, K 3, K 4, K 5, K 6, NK 1, M 1, M 2 ……MSZ 43 53

Ahányféle az acél, annyiféle a tulajdonsága, és annyiféle a kezelése is. Legtanácsosabb beszerezni minden acélhoz a kezelési utasítást, amit a gyár készséggel rendelkezésünkre bocsát. Tanácsos, ha egy-két legjobban bevált acélfajta mellett megmaradunk, nem kísérletezünk mindig újabb és újabb acélokkal. Ha azt a néhány acélfajtát, amellyel állandóan dolgozunk, már jól kiismertük, akkor szerszámainkat is a legnagyobb biztonsággal készíthetjük el. Sok bosszúságtól mentjük meg magunkat és sok időt és költséget is megtakaríthatunk.

A különféle acélok ismerete megkönnyíti kovácsolásukat, hőkezelésüket a kovács számára, aki az ismeretek birtokában a legmegfelelőbb munkafogásokat, hevítési módszereket alkalmazva selejtmentesen végzi munkáját.
A következőkben néhány jellegzetes, ún. kritikus hőfokot ismertetünk.

A szénacél kritikus hőfoka 760 és 7900 C-fok között van. Minél széndúsabb az acél, annál alacsonyabban van. Ötvözött acélok kritikus hőfoka 1050 és 1300 C-fok között van. Ez utóbbiaknál lassan melegítjük az anyagot egészen 900 C-fokig, erről a hőfokról már gyorsan melegítjük a kritikus hőfokig, és onnan azonnal lehűtjük (edzés).