Vasművesség a két világháború között
A kovácsoltvas alkotások e korbeli sajátosságai, hogy eltűntek a nyugtalan, folyondárszerűen stilizált növénydíszek: az eklektikus formák előbb ismételten felbukkantak, majd az idejétmúlt történelmi stílust a sima derékszögű szerkesztésmód váltotta fel, minimális díszítéssel, ám később még a szerényebb díszítőelemek is elmaradtak.
A tárgyak csupán gyakorlati célokat szolgáltak, minden dísz nélkül. A tömeggyártás igényeinek megfelelően a kézi munkát felváltotta a gép, a kézművesek változatos alkotásait elsöpörte a gyáripar.
Az ebben a két évtizedben készült vasmunkákra jellemző igénytelenség főleg a lakóépületek vaselemeinél tapasztalható. Középületeken és egyes villákon még felbukkantak az alkotói igénnyel formált kovácsoltvas munkák, de a kovácsolás egyre kisebb szerepet kapott. A két világháború között általánossá vált a lánghegesztés, a kovácsoltvas-művesség mechanizálódott, a kovácsolásból születő egyedi szépségeket az autogén hegesztés rekesztette ki. Az új technika új módszereket, új formákat követelt volna, a mesterek azonban sokáig még a történelmi stílusok szellemében igyekeztek eljárni. A múltat másoló igyekezet korszerűtlenségét nem ismerték fel, és a barokktól örökölt formakincs csontosodott meg az alkotások javában.
Az archaizálás, a másolás jellemezte munkásságukat; de elvétve a szecesszióban divattá vált népies, magyaros motívum is tovább élt, noha szárazabb formában, mint két évtizeddel korábban. Ennek csupán egy példáját említjük Budapestről, a Bajcsy-Zsilinszky út 19./b sz. ház rácsait, Sima Sándor munkáját. A magyaros ornamentika széles körben nem tudott elterjedni.
Az ebben a korban készült munkák közül említést érdemel Budapesten a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. volt palotájának (Kossuth Lajos tér 13–15. sz.) vasrácsos kapuja és korlátjai (Jungfer Gyula „Iparművészeti Fémárugyár” terméke), a volt ciszterciták templomának s gimnáziumának rácsai és a várbeli Miklós-villa (Dísz tér 6.) kapuzáradéka (mindkettő Sima Sándor munkája), a Hunyadi János u. 19. erkélyrácsa (Teichner Ádám műve) és a városligeti ún. Jáki-kápolna belső vasrácsos ajtaja (Bieber Károly alkotása).
Vidéken elsősorban Egerben figyelemre méltó Sima Sándor több munkája, így a Klapka u. 8. és 10., a Beloiannisz u. 3., a volt Líceum, a mai Tanárképző Főiskola gyakorló iskolájának rácsai. Székesfehérváron a Szent István Mauzóleum kovácsoltvas ajtaja ugyancsak Simától származik. Röjtökön Verseghy Nagy Elek egykori kastélyának neobarokk kovácsoltvas kapuja id. Sóty Zoltán munkája, a ferencesek kecskeméti templomának rácsos kapuját Tiringer Ferenc kovácsolta. Bieber Károlytól származik a kolozsvári egykori hadtestparancsnokság székely kopjafákkal díszített kapuja. A debreceni Szent Anna-templom pompás neobarokk vaskapuja és a krematórium vasmunkája Király Imre munkája. A szombathelyi kórház rácsos kapuját Papp Gusztáv készítette, a gyöngyösi tűzoltólaktanya neobarokk lunettarácsa a vágtató lovak vontatta tűzoltókocsi sziluettképével Hermann Béla munkája, és Klonkay Gyula kovácsolta a szombathelyi Széchenyi u. 4–6. sz. ház műves vaskapuját. Schima A. Bandi győri lakatosmester két hatalmas füzérben mintázta meg a magyarországi flórát, a virág-, növény- és gyümölcsformákat, és a győri Xantus János Múzeumra hagyományozta.
A kovácsoltvas-művesség alkotásait ez időben már alig veszik igénybe a lakóépületekhez, amelyek szükségleteit nagyrészt a gyáripar elégíti ki. Lakatosaink ehelyett a templomokba falikart, perselyt, kandelábert, szentélyrácsot, stációképet, szentségházajtót, örökmécsest, csillárt, feszületet és különféle oltárfelszerelést készítenek.