Zömítés (duzzasztás) gépi kovácsolással
Zömítésnek nevezzük azt a kovácsműveletet, amelyben a képlékeny kovácsdarabot hossztengelyének irányába összekovácsoljuk (összenyomjuk). A művelet közben a darab hossza csökken, keresztmetszete egyidejűleg növekszik. Vannak olyan jellegű kovácsdarabok, amelyeknek csak egy meghatározott részét alakítjuk (pl. csavarfej, szeleptányér stb.), ebben az esetben részleges zömítésről, illetve duzzasztásról beszélünk.
A zömítő műveletet akkor alkalmazzuk, ha kis magasságú kovácsdarabokat kell készíteni kisebb keresztmetszetű anyagból. De alkalmazzuk tárcsák, gyűrűk kovácsolásakor lyukasztás előtti műveletként is, ha a darabnak jó szemcseszerkezetet, jó átkovácsolást kell biztosítanunk, a teljes zömítésnél. A közbenső nyújtásokkal a szálas szövetszerkezetet kuszáljuk, ezzel a kovácsdarab mechanikai tulajdonságait minden irányban javítjuk.
A műveletet úgy végezzük, hogy a darab hordóalakot kapjon, így biztosított a teljes mélységű szemcseátalakulás.
Hatásosabb a zömítés, ha az ütőfej alá előnyújtó szerszámot helyezünk. Ebben az esetben a felület egyenetlen lesz, a sima felső ütőfejjel ezt ismét kisimíthatjuk.
Ügyeljünk arra, hogy mindig a darab méreteinek megfelelő ütőfejű kalapáccsal vagy sajtóval végezzük a zömítést. A kis teljesítményű kovácsológép csak a darab felületére hat, így nem hordó alakú, hanem homorú darabot kapunk.
A szabályos zömítésnél fontos, hogy a buga kiinduló magassága kisebb legyen az átmérőjénél vagy a buga szélességének 2,5–3-szorosánál, ezzel elkerülhetjük a kihajlást és a nagyfokú egyengető műveleteket.
Nagyüzemi kovácsolásnál többnyire négyzet szelvényű bugákból indulunk ki akár sima, csapos tárcsát vagy gyűrűket kell kovácsolni. Igen ajánlatos zömítés előtt elvégeznünk a sarkok lekovácsolását. Az éleket, az esetleges kúposságokat tüntessük el. A zömítendő anyag homlokoldalai az ütések alatt a tengelyre pontosan merőlegesek legyenek. Az anyagot a megengedett maximális hőfokra hevítsük fel.
Az eddig ismertetett zömítést a darab kitámasztása nélkül végeztük. Végezhetjük azonban segédszerszámokkal is, alátétgyűrűk segítségével, pl. egy- vagy kétcsapos alakoknál (tárcsáknál). Ezt a zömítési módot akkor alkalmazzuk, ha az agy, vagy csak átmérője, a darab térfogatához képest kicsi. Szabadalakító kovácsolással (megtámasztás nélkül) annak kiképzése nem volna lehetséges, vagy nehezen lehetne megoldani.
Egycsapos tárcsa zömítésénél csak egy alátétgyűrűt használunk. Csapos zömítéseknél a darab könnyebben kiemelhető, ha az alátétgyűrűk belső lyukfalát 5–7 fok ferdeséggel alakítjuk ki. A tárcsarész külső átmérőjét az alátétgyűrűvel együtt vagy abból kiemelve kovácsoljuk a kívánt méretre.
Csapos tárcsákat kétféle módszerrel kovácsolhatunk: az egyik esetben a csaprészt beszabjuk és hengeresre előnyújtjuk, a másik esetben közvetlenül gyűrű segítségével végezzük el a duzzasztást. Az utóbbi esetben a nyersanyag alapmérete megegyezik a gyűrű nyílásának méretével. Ilyen eljárással készülnek a motorszelepek. A hevítést automatikus előtolással, elektromos ellenállás-melegítéssel végzik. Eközben egy hagyma alakú fej duzzasztódik fel, amit egy alakos szerszámba sajtolnak be.
Hosszabb darabok végzömítését ma már vízszintes kovácsológépekkel végzik.